Vadsertés:  latin nevén Sus scrofa.

Európában és Ázsiában igen nagy területen élő faj, de előfordul még Észak-Afrikában is. Hazánkban az egyik leggyakoribb nyagyvadunk. Sűrű aljnövényzettel borított erdők lakója. Családokban és kisebb kondákban él, csak az idősebb kanok járnak egyedül. Napközben bokrok, bozótok sűrűjében rejtőzködik, és csak éjszaka jár tápláléka után. A nőstény, a koca, mohából és fűből készített vackában hozza világra 3-12 hosszában csíkozott malacát. Mindenevő, de elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyaszt: bogyókat, gyümölcsöket, gyökereket és gumókat, füveket stb. Ormányszerű megnyúlt orrával a talajban túr férgek, rovarok és különféle kisebb gerincesek után. Vadásszák, húsa ízletes.

Dámvad: latin neve Dama dama.

A Földközi-tenger mellékén és Kisázsiában őshonos szarvasfaj. Jelenleg Európa nagyobb erdőségeiben sokfelé megtalálható, főleg a sík vidékeken. Hazánkban a Dunántúl nagyobb erdőségeiben élnek kisebb állományai. Kisebb csordákban él, de vannak magányosan járó példányok is közöttük. A hím a dámlapátos, testsúlya a 125 kg-ot is eléri, de a nőstények legfeljebb 50 kg-osak. Október közepétől novemberig üzekednek. A nőstény júniusban, júliusban egy, ritkábbankét vagy három borjút ellik. Alkonyati, éjszakai állat. Füvekkel, erdei gyümölcsökkel, makkal táplálkozik, de lerágja a hajtásokat és lekérgezi a fákat is.

Gímszarvas: latin neve Cervus elaphus.

Egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt szarvasfaj. Sík vidékeken és hegyvidéken egyaránt él. Az Alpokban és a Kárpátokban 2000 méter magasságig találkozhatunk vele. 6-12 főből álló csordákban jár. A csordát, amely tehenekből és borjakból áll, mindig egy idős tehén vezeti. Az ivarérett hímek, a bikák vagy magányosan járnak, vagy pedig több fiatal bika -- a legiősebb vezetése alatt -- kisebb-nagyobb csordákba tömörül. Napközben az erdő sűrűjében rejtőzködik, és csak alkonyattájt merészkedik ki az erdei tisztásokra, ill. az erdő mellett elterülő rétekre. A saját territóriumán belül tartózkodik és mindig ugyanazokon a csapásokon jár. Párzás idején, szeptembertől októberig az erdőben járva mindenfelé hallhatjuk a szarvasbikák jellegzetes bőgését. A bikák ilyenkor párviadalokat vívnak egymással egy-egy tehéncsordáért. A szarvastehén egy, ritkábban két borjút ellik, amelyek nyolcnapos korukban már anyjukkal együtt a csordával járnak.